2009. január 30., péntek

Elvis és Hedvig

Egy rendes hétköznap reggel általában úgy kezdődik, hogy az ember szerez egy friss Metro újságot és mihamarabb a képregényes oldalra lapoz, hogy meglegyen a napi betevő Elvis-e. Nem E. Presley, hanem egy névrokon teknős a főszereplő, akit a képregény rajzolója - Tony Cronstam - bevallottan magáról mintázott. Elvis élete párját, Hedviget pedig a saját feleségéről (őt élőben Maria-nak hívják és ő is hozzájárul saját témákkal a képregényhez). Szerepel még a macskájuk, Sonny is, aki "mivel macska, nincsenek személyiségi jogai, így a valódi nevét viseli" :-)

Elvis Svédországban él - pontosabban Malmöben, mint Tony vagy mi is - , és mindig talál valamit, amin bosszankodhat. Vagy éppen edzeni kezd, de a drágán vett éves kártyáját csak egy hétig használja. És valamiért csak a nyaka izmosodik:








...vagy éppen alulmarad a Hedviggel folytatott szócsatában. Vagy a halálán van a náthától. Általában vagy a társadalomnak állít görbe tükröt, vagy az örökzöld férfi-nő kapcsolatnak. És ha leveszi a páncélját, akkor bónuszként kivillan a szexi hátsója is...habár ehhez egy bizonyos szögből kell nézni, mert különben kiderül a turpisság:


Ami bennünket illet, rajongók lettünk. Malmöben a sarki antikváriumból felvásároltuk a teljes Elvis-készletet (több könyvnyi válogatás is megjelent már). Egyszerűen szenzációs és megunhatatlan. Ideális olvasnivaló egy fárasztó nap végén. Sajnos Svédország határain túl teljesen ismeretlen. Habár talán ez az a kategória, aminek a fordításával még én is megpróbálkozhatnék. Vicces lenne ;)

A nap svéd szava: tjurnacken (bikanyak...lásd a középső kép utolsó kockáján is)

2009. január 29., csütörtök

Lótás-futás, svédtanulás

Ma is volt svédórám, ami egyenlő a rohanással, mármint előtte és utána. Előtte, hogy odaérjek időben az állomásra (10-15 perc gyalog), mert onnan 16:45-kor megy az egyetlen busz, amivel odaérek a világvégi Campus-ba (5 órára). Ma volt egy kis svéddgyakorlás már a buszon is, mert egy nénike kétségbeesetten kérdezte tőlem, hogy hová megy a busz. Mondtam neki, hogy a Tingstuhöjden - ej, de szép neve van! - a végállomás. Erre ő: "Jaj, de hát én Tosteröbe megyek!" ...ami egy másik busz végállomása, az 1-esé. Mondtam neki ékes svédséggel, hogy ez a 3-as busz.* Erre ő: "Hát nem néztem én semmit, csak felszálltam." Közben erősen nyomogatta a leszállást jelző gombot és abbéli vágyát fejezte ki, hogy remélhetőleg hamar megáll már ez a busz :-)

De visszatérve az eredeti témához, utána is necces a helyzet, mert a világvégi helyről gyalog kell visszajutnom a vasútállomásra (legalábbis egyelőre nincs biciklim, bár még mindig kölcsönkérhetném az ex-főnökömtől, aki anno felajánlotta az ő másodpéldányát - kérdés, hogy működik-e egyáltalán, hehe), ugyanis fél6 körül elmegy az utolsó városi busz is. Hiába, Strängnäs nem egy Malmö. Emiatt a svédóra után egy kis hosszútáv-gyaloglást csinálok, időre. Ma - pontban 7-kor indulva - pl. így is 19:32-re értem az állomásra, ami még tűrhető. 19:40-kor indul a vonatom Eskilstuna felé. Ha lekésem, akkor várhatok 20:40-ig. (De rájöttem, hogy nem o.k. ez így, legközelebb megbeszélem, hogy végezzünk egy negyedórával hamarabb.) Viszont tegnap éjjel esett a hó, nagyon szép a táj...öröm benne gyalogolni.

És bár minden svédóra után kicsit úgy érzem, hogy kimosták az agyamat (fölöttébb megerőltető 2 órán keresztül úgy beszélni, hogy a szavak 40%-át meg kell próbálnom körülírni, no de az is problémás, hogy milyen szóval?), általában nagyon jó szokott lenni és mindig vannak nagy felfedezéseim vagy megdöbbenéseim. Pl. ma egy sokszor olvasott - de általam még nem ismert - szó jelentését tudtam meg és teljesen meglepődtem, hogy azt jelenti, amit. Az is jó, hogy teljesen szabadon folynak az órák, ha valami érdekes témára találunk, akkor abban jobban elmélyülünk. Pl. ma kitárgyaltuk, hogy milyen érdekes, hogy a svédek nem úgy tekintenek az országukra, mint Európa egyik részére, hanem az angolokhoz hasonlóan azt mondják a többi országra, hogy "a kontinens". A tanárnőm beismerte, hogy tényleg van bennük egy jó adag "sziget-érzés", mert szinte minden oldalról víz veszi körül Svédországot. És nekik minden "délre" van, mert északra már nem nagyon vannak szomszédok :-) De azt sem tudtam, hogy a svédeknél már kb. a 70-es években megszüntették az érettségi vizsgát, mert igazságtalannak tartották, hogy az a pár nap meg szerencse (és a hatalmas stressz) döntse el a végső jegyeket. Ehelyett rendszeresen vannak kisebb vizsgák.

A nap svéd szava (az előbb már utaltam rá): bråttom (sürgős)
* csak az érdekesség kedvéért megjegyezném, hogy Strängnäsben összesen három busz jár, az 1-es, a 2-es és a 3-as :-)

2009. január 27., kedd

Gyógyszerek és bankjegyek

A tegnap esti meglepetés Eskilstunába érve: ki van írva a nevem a postaládán, a bejárati ajtó mellett, plusz a lépcsőházi tablón is. Pedig épp hoztam magammal feliratozott cetliket, hogy bevarázsoljam őket a megfelelő helyekre, de teljesen fölösleges volt. Ez annak lehet a folyománya, hogy pár napja kaptam értesítést, hogy "jóváhagytak" a házban, vagyis legálisan itt lakhatok, nincs ellenem kifogásuk. Ezek szerint nem véletlen, hogy mindenkinek egységes formátumban van kiírva a neve. Hurrá :-)

Aztán: sikerült kissé meghűlnöm, de az otthonról hozott gyógyszerkészleteink ezen része éppen elapadóban van. Ráadásul a malmöi gyógyszertárak nyitvatartása is egészen bizarr, reggel 10 előtt lehetetlen nyitva találni őket. Pláne amennyit én Malmöben vagyok... Szóval tegnap koppenhágai munka után, reptéri vonatra szállás előtt dán gyógyszertárban voltam. Miután az egyik dán kolléganő felvilágosított, hogy Neocitran-t vagy ilyesmit ne is keressek - "mi ilyeneket nem használunk", mondta, miközben a markomba öntött pár Panadil-t (=Panadol) - , a gyógyszertári polcokon örömmel fedeztem fel a Strepsils-t (anti-drogosoknak: ez torokfájás elleni szopogatós cukor). Kicsit olyan érzés volt, mintha egy régi ismerőst láttam volna meg az utcán. Kivételesen pozitívan gondoltam a globalizáció nevű jelenségre is :-)

Külön vicces volt a gyógyszertárban a sorszámok alapján szólítás is: ugyan ki volt jelezve az aktuális sorszám, de csak egy helyen, eközben kb. 5 patikus kezelte az embereket, azaz mindegyikük hangosan mondta az "ő" számát, néha egyszerre beszéltek. A svédekkel ellentétben a dánoknál a kétjegyű számoknál az egyeseket jelölő számot mondják először (pl. hatvanöt helyett öt-és-hatvan, konkrétan "seks og tres", habár utólag megállapítottuk, hogy ez a sorrend a németben is), de ez kicsit segített is, noha jópár számot teljesen furán mondanak. Na meg az összes szót, mellesleg :-) Naszóval, szereztem gyógyszert és még maradt is a vicces zsetonjaimból (= dán korona, még mindig keverem őket), ami nekem kicsit játékpénz-jellegű, na.

Apropó, játékpénz! Tegnapi hír, amit először el sem hittem: Dániában egy nő sikeresen meggyőzött egy - valószínűleg igencsak zöldfülű - banki alkalmazottat, hogy váltsa be a kétezer "svéd koronáját" (ami valójában Monopoly játékpénz volt!) dán koronára. Viszont vesztére másnap is visszatért, amikoris lefülelték és most már "kiszabadulsz a börtönből" kártyára is szüksége lesz, hogy játékban maradjon :-)))

A nap szava: apoteket (gyógyszertár)

2009. január 24., szombat

Szófelhő


...avagy az abszolút jellemző szavak a blogomon: svéd, perc, SJ, vonat.

Futottak még: tegnap, kb, egyébként, miatt, jegyet.

A svéd az rendben is van, de a vasúti témát illetően vettem az adást és igyekszem másról is beszámolni a továbbiakban :-)

2009. január 23., péntek

A vonatozás izgalmai

Hát a múltkor jól beletrafáltam, hogy milyen komplex dolog ez a vasúti közlekedés. Na ezt megerősítendő ezen a héten annyi vonatos-átszállós kalandom volt (2x át kell szállnom észak felé menve ill. visszafelé), mint eddig kb. 1 hónap alatt. Akár külön blogot is nyithatnék már a témáról - de ígérem, nem teszem :-)

Előrebocsátom, hogy a következőkben leírtak ellenére sem sírom vissza a MÁV-ot. Ez egy nagyobbacska ország (ötször akkora, mint Magyarország, de pl. Németországnál is nagyobb...érdekes ez a terület szerinti országlista egyébként) és ugyebár jóóó hideg helyekre is felmegy a vonat. Általában véve pontosak, tiszták a vasúti kocsik és nagyon profi szolgáltatások vannak a vonatokon, az állomásokon és pl. az interneten is, de ezekről majd egy következő bejegyzésben írok.

Viszont időnként - az utóbbi időben elég gyakran - porszem kerül az SJ (svéd államvasutak) gépezetébe, és akkor élek át olyanokat, hogy
  • (most hétfőn) a Koppenhágából induló X2000-es expresszvonat félórás késése miatt nem érjük el a csatlakozó (és talán utolsó) vonatot Norrköpingben, ugyanis az már este fél9-kor elment. Pozitívum: az SJ - természetesen a saját költségén - buszt rendel az átszálló utasoknak (adott esetben, kevés utasnál taxit!) és nem kell a semmi közepén azon tűnődnünk este 9 után, hogy most akkor mi lesz. Olyan utakon megyünk, amerre még soha nem jártam és egy óra késés a végeredmény.

  • (most szerdán) munka után halálnyugodtan bandukolok Strängnäsben a pályaudvarra, még van 26 percem az Eskilstunába menő vonatom indulásáig. Hoppá, mi ez a bent álló vonat? Ez az én vonatom. Ajjaj, és ebben a pillanatban csukta be az ajtaját. Most mi van?? Megfejtés: az előző vonat késett és ha jobban szedtem volna a lábamat, elértem volna. Sajnos az én vonatom is késik, így a 26 perc várakozásból 42 perc lesz. Pedig maga a vonatút csak 15 perc... Nos, így esett, hogy úgy késtem le egy vonatot, hogy túl korán érkeztem :-)

  • (tegnap) ugyancsak az X2000-es mozdonya - már hazafelé jövet - 45 perc késés és kb. negyedórányi megtett út után egyszerűen nem képes újra elindulni. A hangosbemondóban a kalauznő kéri, hogy mi is szurkoljuk. Igazán, szívből, nagyon szurkolunk. Hiába. Többszöri próbálkozás után vontatást kérnek, mert még csak be sem értünk Linköpingbe, a következő pályaudvarra.

    Közben megy az idő szélsebesen, az út elején a késés miatt reklamáló szomszédom se mond már semmit. Kicsit társasút-jellegű a hangulat, többen leszállnak cigarettázni, mozogni, az ismerősök (és ismeretlenek) megvitatják a lehetőségeket, stb. Váratlan fordulat: bemondják, hogy beindult a motor és legalábbis Linköpingig elvisz bennünket, ha minden igaz, aztán meg nem tudják, mi lesz. Örömmámor...na jó, ez túlzás, de végre valami történik. Én valamiért végig halálnyugodt vagyok, tudom, hogy valami csak lesz.

    Aztán az állomáson nagyon hamar kerül nekünk egy emeletes vonat (a kedvencem...felülről remek a kilátás, bár főleg nappal, nem januárban, este 8-9 körül) és átszállunk. Aztán elindulunk és megyünk! Persze ezután itt is mindenki lekéste a csatlakozását, bár ez engem kivételesen nem érint, mert végig (Malmöig) megyek, de így is sok busz és taxi kerül megrendelésre az SJ által a különböző állomásokon.

    Hab a tortán: egy ezzel egyidejű délsvéd általános vasúti rendszerhiba, időnként nem működnek a váltók. A végeredmény: beérkezés 23:11-kor (20:49 helyett), azaz 2 óra 23 perc késés. Az eddigi rekordom.

  • (és a legfrissebb, a kakukktojás:) Ma reggel - a tegnapiak után keveset aludva, kissé(?) kómásan és emiatt megkésve érkezem a Malmö C-re (Centralen = központi pu.), ahol örömmel konstatálom, hogy a 8:23-as Öresundståg (most csak Koppenhágába megyek!) még 8:30-kor is bent áll. Kis futás, felpattanás, ülőhely levadászása, indulás.

    Pár perc múlva a Metro-ban épp arról olvasok - fejcsóválva -, hogy milyen sok bliccelő van a skåne-i vonatokon. Majd feltűnik a kalauznő és valami rossz érzésem támad. Uuuuh, hiszen már nem érvényes az éves bérletem erre a vonatra, jegyet kellett volna vennem az állomáson az automatából. Ezt még a reggeli elinduláskor tudtam is, de kiment a fejemből... Te jó ég, hiszen én vagyok az egyik bliccelő, akiről olvastam! Kicsit leizzadok, hebegek valamit a kalauznőnek, hogy izé, nekem éves bérletem van és hát... Az nem érvényes, mondja (egyébként nagyon kedvesen - kezdő bliccelőként hálás vagyok érte).

    Lehetőségek: plusz 100 koronával megfejelve veszek jegyet tőle, vagy leszállok (éppen megálltunk még Malmöben, az Öresund-híd előtt) és azon az állomáson veszek normál jegyet, majd a következő vonattal - 20 perc múlva - megyek át a hídon. Ez utóbbit választom. Jó kis lecke, mi? De végül minden jó, ha jó a vége :-)

A nap svéd szava: tjuvåkning (bliccelés)

2009. január 20., kedd

Változások, 2009

Az új évvel pár újdonság is belopózott az életembe, ami a munkát és környékét illeti:

  • Új főnököt kaptunk, pontosabban az "igazi" főnökünk (akit én nem ismertem eddig, csak a karácsonyi ünnepség előtt váltottam vele pár szót) gyesen volt és most jött vissza dolgozni. Itt teljesen természetes, hogy az apukák is gyesen vannak a babával (ezt papaszabadságnak, azaz pappaledighet-nek nevezik). Ezek után már nem is lepődtem meg, hogy Hans saját sütésű sütivel készült az első csoportmeetingünkre...nagyon helyes :-)

  • A mai nappal én is beköltöztem az új irodánkba (Strängnäs), ami duplája az eddiginek, bár többen is vagyunk benne: 2-3-4-en, attól függően, ki hol dolgozik éppen. Stratégiailag ugyanolyan fontos helyen van, mint a korábbi szobánk (=a konyha tőszomszédságában). Egy csigalépcső vezet erre a szintre - kastélyszerű, bár kissé veszélyesnek tűnik - és végre nem csak az ebédlő ablakaira látunk, hanem van panorámánk is a szomszédos fenyőerdőre.

  • Az eskilstunai albérletem is idei dolog, bár erről már írtam korábban. Már szinte teljesen otthon érzem magamat benne, bár egy-két bútor még elférne, pl. egy kényelmes fotel...úgyhogy időnként ránézek a használtbútor-piacra a neten. Egy-egy hosszú utazás után - ld. tegnap este, amikor a vonat késése miatt egy órával később érkeztem meg - jólesik bezuhanni az ágyba. Következő felderítendő dolog: a város nappal. Erre hétközben nulla alkalmam van, de talán jövő hétvégén lesz belőle valami. Ja, és első alkalom, hogy igazi postaládám is van, kulccsal! Svédországban amúgy nem jellemző, mert az ajtón át dobják be a postát.

  • Viszont január 11-től az éves vonatbérletem nem érvényes a Koppenhágába menő vonatra, ugyanis azt már nem a svéd államvasutak (SJ) üzemelteti, hanem több helyi közlekedési vállalat összefogott és átvette tőle. Szóval most külön kell jegyet vennem, ami plusz idő és macera (bár nem vészes), plusz meg kell előlegeznem a pénzt saját zsebből. Na jó, beismerem, több is veszett Mohácsnál...

  • De hogy valami pozitívumot is írjak a vasúttal kapcsolatban, épp tegnap volt a premierje, hogy munka után közvetlenül Koppenhágából indultam észak felé a - svéd! - X2000-es vonattal (vagyis nem Malmöből). Ugyan a vonat végül késett, de maga az ötlet nem rossz, mert időt lehet vele megtakarítani, kb. 3 órányit. És pénzt is, ugyanis ezt a vonatot szerencsére továbbra is az SJ üzemelteti, azaz továbbra is ingyen utazom vele. Lassan már nincs olyan kombináció, amit ki ne próbálnék, de a vonatozásról külön is fogok még írni, annyira komplex dologról van szó (és remélem, egy picit érdekes lesz a téma a kívülállóknak is).

A nap svéd szava: flyttning (költözés)

2009. január 18., vasárnap

Földi és égi jelenségek

Az úgy kezdődött, hogy tegnap délután a belvárosban belefutottunk egy hatalmas tüntetésbe, ahol a felvonulók Izrael ellen tüntettek (a sajnálatosan aktuális gázai harci események kapcsán). Egyébként békésen vonult a tömeg, de két lovasrendőr zárta a soraikat. Mindig együttérzéssel figyelem a rendőrlovakat, szegények olyan védtelennek tűnnek. Ami érdekes volt, hogy ez a két ló plexi szemüveget is viselt - nyilván fizikai védőeszközként és nem a dioptriák miatt...

Aztán nem sokkal később a városi vidámparknál (Folkets Park) jártunk, ahol egy távolabbi, füstölő épület tetején tűzoltók dolgoztak és egy kiírás szerint az esti program a parkban keletkezett tűz miatt elmarad. A tűz oka eddig ismeretlen.

Este 8 után a szobában ülve pedig hirtelen egy kb. 2 másodpercig tartó, nagy erejű fényre lettünk figyelmesek. Tűzijátékra vagy villámlásra gyanakodtunk. Fura, de semmilyen hangot nem hallottunk, holott ezeknél kellett volna. Később a Sydsvenskan főoldalán olvastam, hogy még Németország északi részén is látni lehetett a jelenséget, ami valószínűleg egy meteor volt. Nagyon ritkán - Észak-Európában évente kb. 10x - fordul elő, hogy izzó tűzgömb (más néven bolida) lesz a légkörbe érkező meteoritból. Ami rendkívüli, hogy tegnap egy Roger Svensson nevű informatikus filmre is vette ezt a tűzgömböt, illetve a kertjében álló biztonsági kamera automatikusan felvette az égi történést. Az izgalmas videó - ami a Sydsvenskan oldalán nézettségi rekordokat döntött az elmúlt 24 órában - megtekinthető itt.

Szóval ilyen volt egy "unalmas" szombatunk Malmöben, ahol úgy tűnik, mindig történik valami...legalábbis most nagyon így éreztem.

A nap svéd szava: övervakningskamera (biztonsági kamera)

2009. január 17., szombat

A tavasz előszele

Még a reggeli -11 fokban (Eskilstuna, péntek 7:30) is felvidított ez a fényplakát, miközben a vasútállomás felé vágtattam. "Boldogság - a Plantagen szerint". (Plantagen = egy hatalmas növényáruház.) Pont tegnapelőtt (január 15.) volt itt a tulipánok napja. Egyre több helyen tűnnek fel a csokor tulipánok, még a szupermarketekben is. Hát igen, a karácsony- és újév-projekteknek vége, mindjárt itt a tavasz. Ha nem is január végén, de fokozatosan hosszabbak lesznek a nappalok és rövidebbek az éjszakák...de szép is lesz :-)

Egyébként nálunk is egyre több virág van az ablakban, már alig férnek. Például az a kitartó típus az egyre több levelével, amit tavaly egy fémtermoszban hoztunk ki a repülőn. Akkor még belefért, de ma már ez a mutatvány nem menne. Plusz az a keménylevelű ananász, amit egy megevett gyümölcsről levágva plántáltunk és már majdnem feladtuk, hogy lesz belőle valami. Most egyre szebb. Aztán két tömzsi kaktusz csinos barnamintás kaspóban. Egy közepes méreű zamioculcas, aminél igénytelenebb és dekoratívabb növényt nem ismerek. Meg 3 orchidea, amiből kettő most is virágzik.

A céges ebédlőben is lecserélték a mikulásvirágokat helyes kis tavaszi virágokra. És sajnos az a hölgy sem dolgozik már ott, aki mindig olyan kedvesen adta az ebédet (sőt, egyszer még receptet is kértem tőle a jól sikerült előző napi ebéd kellemes emlékétől felbátorodva). Az aggályait eloszlatandó megnyugtattam, hogy svédül is tökéletes lesz ;) És még egy kolléganőtől elbúcsúztunk pénteken egy kis sütizés keretében. A puszi-puszihoz szokott lelkem meglepődött attól a rengeteg öleléstől, amivel mindenki elköszönt Britától. Ezek után mondja valaki, hogy a svédek hidegek és távolságtartóak! (Különben egyéb személyes tapasztalataim szerint sem azok.)

A nap svéd szava: krukväxt (cserepes virág)

2009. január 14., szerda

A lufik titkos élete

{ Most őszintén: a legszívesebben minden nap írnék egy-egy bejegyzést, annyi téma hever itt az utcán (is), de ez sajnos idő hiányában nem megy. Még egy átlagos hosszúságú bejegyzést megírnom is sokáig tart. Én is megdöbbentem, de lemértem párszor és olyan 2 órával lehet számolni per bejegyzés - valahogy összejön a forráskereséssel, képkereséssel, stb. együtt. Tudom, irtó lassú és antihatékony vagyok...de igyekszem majd felpörögni. }

Még az év eleji kirándulásokhoz kapcsolódóan meg akartam írni, hogy benéztünk Lomma újonnan megnyitott könyvtárába is, ami szintén csodaszép (az újság szerint a megnyitón a meghívott könyvtárak vezetői irigykedtek rá). Ami engem illet, azonnal beiratkoztam volna! A falaira ki van írva sok nyelven - magyarul is -, hogy könyvtár. Ez mintha valami ajánlás lenne errefelé... De az igazán érdekes nem is ez volt, hanem a nyomtatott kiírás a bejáratnál a könyvtár felavatásával kapcsolatban. Annyira tipikus svéd dolog – és jót mulattunk rajta, pedig komoly -, szóval muszáj idemásolnom az általam körülbelül lefordított verziót:

- - - - -

"Környezetvédelmi információ - Luftballonok

Az 1000 sárga és piros luftballon, amit ma engedtünk a levegőbe, latexből készült, amit gumifából nyernek ki, a fa károsodása nélkül.

A luftballonok héliummal vannak töltve, ami egy alapelem, semmilyen negatív hatása nincs a természetre.

A luftballonok végül kipukkadnak és apró darabokra szakadva lehullanak.

A természetes gumi biológiailag teljesen lebomlik és kb. ugyanolyan ütemben válik humusszá, mint egy tölgyfalevél.

Üdvözlettel [szervező cég neve]"

- - - - -

Természetesen félreértés ne essék: nagyon jó dolog, hogy ilyenre is figyelnek. Sőt, az idei Malmöfesztiválon tűzijáték sem lesz, mert a szervezők nem tudták a lelkiismeretükkel összeegyeztetni a környezet- és zajszennyezést, amivel ez jár. Szilveszterkor én is sajnáltam a házi- és vadállatokat...

Ja igen, és ahogy olvastam, 4 lufi már a felengedés után nekicsapódott a könyvtár szegélyének (a szeles időben), így csak 996 indult el felfelé.

Egyébként az "üzenjünk-egymásnak-papíron-minél-részletesebben" egy kedvelt svéd társasjáték. Talán mert nem kell közvetlenül konfrontálódni? Vagy mert az ember jobban össze tudja szedni a gondolatait? Mindenesetre a házunkban a faliújságon pillanatnyilag két ilyen novella is függ, az egyiket a társasházi felügyelőség (nem ez a jó fordítás, de nincs magyar megfelelője) tette ki még az év végén, a másikat egy lakó.

Mindkét írás arról szól - teljesen jogosan! -, hogy az éjszakai bulizásnak és hangos zenehallgatásnak is vannak határai és jó lenne a többi lakástulajdonos pihenését tiszteletben tartani. Ugyancsak mindkettő gondosan kerüli az anyázást és inkább a belátásra és a józan észre próbál apellálni. Hmm, leginkább a közvetlen szomszédunk a címzett, akinek a dolgai minket is hatványozottan sújtanak, szerencsére csak időnként.

De talán az a legnagyobb gond ezekkel a kedves üzenetekkel, hogy az illető bevallottan nem vesz észre / nem olvas el ilyeneket (már ha tud olvasni, mert már ez is felmerült bennünk), illetve úgy gondolja – ezt saját fülünkkel hallottuk tőle -, hogy a „hangszigetelő" bejárati ajtaja minden kiszűrődő zajt lefog (holott közben a falak is rengenek)...

A nap svéd szava: meddelande (üzenet)

2009. január 11., vasárnap

Könyvek az elmúlt évből

Szoktak lenni a blogokon különféle témákban egymásnak címzett körkérdések, de engem ezelőtt még nem találtak meg ilyennel. Bár ha jó a téma, akkor nincs ellene kifogásom...úgyhogy örültem neki, hogy Rita és Observer is nekem dobta a labdát, hogy soroljak fel 5 könyvet a 2008-ban olvasottakból :-)

Jónéhány könyvet olvastam tavaly (bár nem eleget...), viszont a válaszadásnál nehezítő körülmény, hogy ugyan az év majdnem 3/4-ed részét Magyarországon töltöttem (ahol a könyveim 99,9%-a van, még egy ideig legalábbis), de pillanatnyilag fizikailag lehetetlen, hogy megálljak a könyvespolc előtt és áttekintsem őket :-) Úgyhogy a memóriámra kellett hagyatkoznom - ajjaj! -, illetve mentőötletként átnéztem a Bookline-on rendelt könyveim listáját (ami ezek szerint hasznos funkció a weboldalukon).

Naszóval, ennyit a háttérről, jöjjenek a könyvek, ahol
- kis tűnődés után a magyar nyelven olvasottaknál maradtam és
- ismertetőt vagy bemutató blogbejegyzést is linkeltem hozzájuk:









      1. Badár Sándor, Horváth János: Jappán
      2. Kepes András: Matt a férfiaknak
      3. Feldmár András: Szégyen és szeretet
      4. Bjørn Lomborg: Cool it - Hidegvér!
      5. Tim Ferriss: 4 órás munkahét

      Mindegyik nagyon tetszett. A legnagyobb hatást Kepes könyve tette rám, utána hetekig nem szabadultam a bűvköréből. Aki egy vidám, amolyan "leesek az ágyról a röhögéstől" könyvre vágyik, annak a retró-útikönyv Jappán-t ajánlom ;) Feldmártól pedig szerintem bármit érdemes elolvasni, nagyon más színben láttatja velünk a többi embert - és magunkat.

      Viszont nem dobom tovább konkrétan senkinek, de bármelyik blogíró szabadon magáévá teheti a kérdést :-)

      2009. január 9., péntek

      Madarak és emberek

      Ami a madáreledelt illeti, sajnos nem voltunk elég profik az első kihelyezésnél (egy szimpla faágra tettük), így már másnap lecsapott rájuk valami vadállat - szerintünk varjú vagy szarka - és valószínűleg egy darabban elvitte a szajrét. Csak egy szomorú, lyukas zöld háló maradt utána. Másodszorra már trükkösebbek voltunk és egy ágas-bogas bokor közepére akasztottuk a golyókat, ahová nagyobb madarak be sem férnek. Ez volt a nyerő megoldás, innentől kezdve körülbelül egy hétig fogyaszthatták a madarak az ingyenkaját. Innen a 6. emeletről egy kis távcsővel figyeltük a látogatókat, a legtöbbjük kékcinke volt, de pár veréb is megjelent. Azóta már érkezett nekik utánpótlás is. (Pontosan úgy néz ki a golyó, mint ami a képen látható.)

      Egyébként ha madarak, akkor az elmúlt hét nagy híre volt, hogy január 3-án, Stockholm közelében láttak egy tajgasármányt (latin neve: Emberiza chrysophrys), ami ezelőtt még soha nem fordult elő Svédországban. A teleket általában Kínában szokta tölteni, de Európában nyáron is ritka vendég. Erre a rendkívüli hírre a következő napokon kb. 400 madarász utazott a helyszínre (Säbysjön), felfokozott hangulatban és bizony némi tülekedés is támadt. A madárka meg valószínűleg nem vágyott ennyi papparazzira és gondolom, jóval nyugalmasabb helyet keresett magának :-)

      Van, aki madarakat figyel meg - mások meg embereket. A Copenhagen Cycle Chic blog írója/fotósa a biciklizés fővárosában fellelhető mindennapi utcai sítlusirányzatok bemutatását és a biciklizés pártfogolását tűzte a zászlójára. A város természetesen Koppenhága, ahol a lakosság 36%-a(!) napi rendszerességgel használja a bringáját a remek városi bicikliút-hálózaton. Hóban, szélben, napsütésben. A fotók nagyszerűek és hangulatosak, a biciklisek pedig tényleg stílusosak. Nekem különösen a gyerek- és sörszállításra egyaránt alkalmas háromkerekűek a kedvenceim, a kellően nagy méretű tárolórekeszeikkel...

      A nap svéd szava: gulbrynad sparv (tajgasármány)

      2009. január 6., kedd

      Az összes ünnepen túl

      Ma munkaszüneti nap volt Svédországban, mégpedig a karácsony 13. napja (=trettondagen, Magyarországon Vízkereszt néven ismert), ami a dánoknál a Háromkirályok ünnepe és ugyan náluk munkanap, de mégis benne van a dán asztalinaptáramban, amiben van még pár érdekes tétel, pl. mindenféle hercegek meg hercegnők nevével jelölve. Saját tippem szerint ezek a kékvérű családtagok születésnapjai lehetnek, de aki biztosabbat tud, világosítson fel ;)

      Egyébként a svéd ünnepekben az a para :-), hogy amit néven neveznek, azt csakis úgy hajlandóak nevezni, pl. a boltok nyitvatartási idejében vagy a tévéműsor-újságban is. Így a kedves külföldi, aki nem tud svédül, nézheti a zárt boltajtót és tűnődhet, hogy vajon mi is van most. Pl. az ICA Maxi oldaláról ollózva:

      Nyårsafton: 8-18
      Nyårsdagen: 8-22
      Trettondagsafton: 8-22
      Trettondedag Jul: 8-22

      (megfejtés:
      december 31
      január 1
      január 5
      január 6)

      ...és ez csak a legutóbbi eresztés, természetesen karácsonykor ugyanez volt a helyzet.

      Ünnep ide vagy oda, a hosszú évvégi ill. év eleji lustálkodás (és a tegnapi, koppenhágai első munkanapom) után eljött ez a nap is, és ismét északnak vettem az irányt, ezúttal extra nagy csomaggal, lévén egy (majdnem) üres albérletbe kell paplan + párna + ágynemű + törölköző és egyebek is - amik egy szállodában hozzátartoznak a berendezéshez. A jó hír az, hogy ezeket csak egyszer kell idecipelni, és itt fognak rám várni a jövő héten és utána is :-) A szállodai szoba után - ami olyan 10-12 négyzetméter lehetett? - ez a barátságos színekkel festett, otthonosan berendezett 40 nm egy egész kis birodalomnak tűnik. És a szállodában mindig hiányoltam a hűtőt, itt meg van egy hatalmas. Meg mikró. És még pirítóssütő is. Nem lesz ez rossz...persze alapból a hűtő is üres volt, de még Malmöben, a neten - majd élőben, Eskilstunában is - felkutattam egy olyan szupermarketet, ami ma is nyitva van, mégpedig este 10-ig.

      A tegnapi nagy hideg után (-7 fok Malmöben és Koppenhágában) tartottam tőle, hogy itt majd kockára fagyok, de egész kellemes idő van, csak fagypont körül. És hó! Amit Malmöben nélkülöznünk kellett mostanában. És természetesen ez a bejegyzés nem jött volna létre az új lakóhelyemen lévő wifi nélkül :-)

      A nap svéd szava: inflyttning (beköltözés)

      2009. január 2., péntek

      Hej då, 2008!

      Wintermezzo néven futott a malmöi főtéren előadott jég- és fényshow, amihez komoly emelvényt is építettek. December 31-én du. 6-kor volt az utolsó előadása, amire mi is beneveztünk, persze csak mint nézők :-) A város szervezte ezt a programot, így ingyen meg lehetett nézni, ill. műsoron kívül használni lehet a koripályát, ami még most is áll.

      Már napok óta durrogtak a petárdák - itt is -, de a szilveszteri tűzijátékba tényleg beleadtak a malmöiek apait-anyait. Egyébként meglepő helyeken lehetett pirotechnikát venni, pl. bicikliboltokban, szupermarketekben. A tetőteraszról követtük az éjféli lövöldözést (kicsit tényleg háborús hangulat volt), ami már jóval éjfél előtt elkezdődött, hihetetlen mennyiségű - több, mint ezerre saccoljuk - rakéta süvített az éjszakába. Nem tudjuk, volt-e hivatalos tűzijáték is, de ezek mellett nem is volt rá szükség.

      Az ünnepi tévéműsorok lehet, hogy itt is főleg ismétlésekből állnak, de egy újszülöttnek minden vicc új :-), úgyhogy találtunk pár kellemes néznivalót. Például egy Svédország születését boncolgató filmet, ami a mai sörgyárak versengésének analógiájára, valódinak tűnő híradórészletekkel mutatta be, hogyan is történtek ezek a dolgok anno. Vagy a svéd királyi család 2008-as utazásait bemutató riportfilm, aminek a vágása leginkább Kepes András Világfaluját idézte. Ebben az is tetszett, hogy egy szakértő - elég kritikusan - kommentálta a svéd királyi család ténykedését, pl. a király globális felmelegedés elleni felszólalásának hitelességét eléggé megkérdőjelezi az, hogy pl. hatalmas autóparkja van és egy hatalmas kastélyban lakik...

      Az elmúlt pár napban szerencsére a nap is kisütött és kimentünk a tengerpartra is - Malmöbe és Lomma-ba is -, ahol a kutyasétáltatók abszolút többségben voltak. Meglepő, de a tengerpart egyes szakaszai be vannak fagyva, ami igencsak látványos természeti jelenség.

      A nap svéd szava: hej då! (viszlát!)